2004. július 11., vasárnap
Estére előjött az izomlázam seggben és vádliban, kíváncsian várom a reggelt ,hogy hol alakul ki még e feelin'. Délután súlyos álomkóromból próbáltam lefaragni, háromnegyed órát sikerült is, meglátjuk, mire lesz elég! :)) Aztán összepakoltam a hátizsákom (a mindennapi torna és a kétlaki életmód gyönyöreit tartalmazza a kis édes) és elindultam "franciázni". Mire mindenki befutott 6-an lettünk. A budai rakparton sétálgatva pocsék franciának kikiáltott mócsingos husit ettünk egy szelet 30,-Ft-os kenyérrel, T. pedig kb. 3 napos perecet, melynek elnyamnyogása után közölte, hogy megvolt a börtönérzet, köszöni szépen. Aztán rátaláltunk Szőke Andrásra az egyik színpadnál, aki nagyon unatkozott, gondoltunk megszánjuk, és felmentünk hozzá játszani Olimpiai Műveltségi Vetélkedőt. Sikeresen növeltük Sz.A. nézettségi indexét, így kellően produkálhatta magát akár annak árán is, hogy andrej tesójának szavába belevágjon. 4-en vállaltuk a feladatot, szart sem tudtunk, de a közönség annál inkább, heves karmozdulatokkal és egyéb módszerekkel közvetítették, mit is kéne benyögni. Aztán állóképben kellett bemutatni a rudat és a rúdugrót, én voltam a rúd, andrej meg az ugró. Mivel nyertünk, ketté szedett Szőke elvtárs minket, immár egymás ellen játszottunk. Nyertem, mivel Sz.A. lapjáról minden megoldást sikerrel lelestem. Aztán újfent állókép, immár a startpisztolyt kellett megszemélyesíteni, a szavazatok alapján nekem ment jobban, Sz.A. szentem andrejnek adta volna voksát. Mivel nyertem, kellett volna még játszanom, de nagyon nem akartam teljesen beégni, meg annyi időt sem akartam erre elbaszni, úgyhogy átadtam a pályát másnak. Végül asszem nem ment el egy másik emberke sem a döntőbe, így a harmadik személy lett egyenes ágon a nyertes. Innen is gratulálok neki, bár nem tom, mit osztogattak neki ajándék gyanánt.
Mindezek után irány nagymami palacsintázója, ahol jól belakmároztunk, hiszen mint tudjuk, egész éjszaka nem fogunk enni, ezért az éhségérzetet elkerülendő, meg hogy nyugodt legyen az álmunk meg bla-bla-bla.... Itt kell átklikkelni andrej blogjára, aki elvileg leírja, hogy itt bunkó voltam, úgyhogy erre nem vesztegetek szót. (Fényezni mindenki jobban szereti magát, mint bűnbánó magdolnaként leírni bűneit.)
Aztán mindenki startolt a saját ágyikójába.
(Note magamnak: S. bepróbálkozott T-nél, aki hagyta magát, de aztán megálljt parancsolt. V. totálisan kész van T. sms-e talán megindított benne valamit. Nagyon kuszák a szálak, de immár egy éve várom, hogy megoldódjon ez a dolog. Vajon mennyit kell még türelmesen ülnöm a babérjaimon, és mindehhez asszisztálnom???)
Fú, a vége folytatásos teleregény leírása is lehetne a tvrhét-ben :))
22:51
Napsugaras szép jó napot, hah itt várom az esőt, az meg baszik gyünni!
Történt még, hogy tegnap nem kaptam epres kistaskát a BK vetélytársnál, pedig biztosra akartam menni, és meg sem néztem a választékot. Egyébiránt persze ideje sincs az embernek, hogy kigondolja, mire vágyik a kismackó odabenn. Szal így lett áfonyás (bocs, vörösáfonyás), meg aztán egy könnyed kis mozizás. Zsernyákok, elvileg rekeszizomra gyúrunk ugye e film nézése közben, én a pihegő légzést gyakoroltam (állítólag a nőknek ez van, tanultam biosz órán annak idején), de az utolsó tíz percben jött a röhögés. Ezek szerint van hasonlóság e film és az alakformáló edzés közt: utolsó 10 percben utolsó izomcsoportunk, a has következik.
Aztán haza, éjjel durcizás, mert mert mert oh, it's my privacy, szal reggel felébredtem, vekkerre mint oly kevesen ebben az univerzumban vasárnap reggel. Elmásztunk A-val otthonomba, -ami remélhetőleg nem sokáig lesz az- tesóért meg tornacuccért. Cucc jött, tesó maradt, lusta dög! Ottan megin' kissé meghaltam, combban meg kell mostmár indulnia a változásnak, mert annyit kell ott lóbálni meg himbi-limbizni, meg lassan emeltyűzni az alsó végtagot, hogy muszáj történnie valaminek. Aztán nyál nélküli búcsú A-tól.... haza és haladás, pontosabban pocitömködés, alvás, persze fél órát csak; ébredés vekkerre, összeveszés anyámmal, állítólag ÉN járkáltam abban a fél órában őkörötte, amikor épp édesdeden szunnyadtam két szobával odébb, ahol épp akkor szottyant kedve tesónak párkapcsolatot folytatnia telefonon.
Újra el... kibaszottul meg van húzódva a bal combom (bár ez csak engem érdekel :)), no így futottam füvön át, lépcsőn fel, lépcsőn le a hév-ig, azé' odaintettem a sofőrnek, hogy "érezze, hogy meleg", szal hogy jó fej vagy hapsikám :)) T-vel tali, felszedni csajok, nem mindenkit ismerni, volt ott cicababa is, de sebaj, Műcsarnokba be, naív pénztárosnénitől diákjegyet kérni, és elmerülni a spanyol művészet remekei közt. Basszus, kibaszott jó gyapotnyomatok voltak, épp mondtuk T-vel, ilyenből kéne ágynemű, hát nagyon fasza volt, bele is szerettünk egyikbe-másikba. Picasso:hogy ez mekkora szexista állat.... puncik farkak mindenhol minden méretben... Szal aki playboy nézegetés helyett egy fentebb stíl-en keresztül szeretne puncis-kukis-ördögös képeket nézegetni, az bátran közelítsen a műintézmény felé! Warning! Az első szobában, vagy persze ha más irányból tekintjük az utolsóban, van egy grafika, ami fejjel lefelé van felakasztva. A gyerek lóg a levegőben, ő nézi, ahogy pucér apu a levegőből emeli nudi anyut a föld felé (szal fordítva) pedofília ezerrel. Egyébként kibaszott jó, ha a vonalvezetést nézzük, mennyire ritkán emelte fel a fazon a ceruzát egy-egy alak megrajzolása közben. Persze a punci neki is 3szög alakban elhelyezett hurkocskákból áll. Olvastam ősspanyolul, na jó nem, de tény, hogy nem a mai nyelv az ott megjelent, meg olvastam volna franciául, ha értettem volna. Mert minden kép mellett ott a szöveg is, amihez az illustración tartozik. Bár volt egy, ahol a szövegben a köv. szavak voltak: pillangócska, vihar, mennydörgés, villámlás; a képen meg egy jó kis asszonyka széttárt lábakkal, ha jól emléxem, lényeg, hogy a szöveghez nem volt köze.
Go home, szociofóbia nem jött ki :)) viszont odafelé egyszer a metrón igen :( Most itthon vok, nem értem, hogy miért műkszik a számítógép, tán vannak még cso(r)dák? Alcsizom kicsit, aztán még megnézzük a francia utcabált, bár nem szok naon tetszeni, addig sem vok a szülői házban.
17:16
2004. július 10., szombat
Szia szörnyecském!
Nem vok a toppon, de nem szeretnélek elhagyagolni már rögtön így az elején. Csütörtökön elfelejtettem leírni, a homoszexuális párossal kapcsolatos megfigyelésemet. Margit-híd, hévmegálló, egyből kiszúrom őket, persze igyekszem úgy bámulni, hogy úgy tűnjön nem bámulok, vagy totál mást bámulok. Szal sajnos rájuk is alkottam sztereotíp kaptafát, mely szerint az egyik egy kisfiú: bújik, sír, nehezen válik, a másik meg kvázi domina: menjél már, ne sírjál, majd találkozunk... és nagyon édes az a diszkréció, ahogy bármilyen piciny érintést, simogatást egymás felé közölnek. No, de már a péntekről kéne, hogy szóljon ez a hablaty, úgyhogy váltok....
Reggel felkelek, erre mit ad isten, a tegnapi bal part után a jobb talpamat is letámadta az ádáz dög, így a jól működő papucsban csak a lábam nem működött rendesen. Reggel sikeresen beértem, nem úgy, mint a tesóm, aki leült a buszon, feléállt valaki, és egyszer csak e kedves emberből kipasszírozódott egy izzadtságcsepp, és a húgom homlokán landolt.... ajjjjj carramba dezodort minden magyarnak MOST!!!!
Szal dolgozgattam, aztán napos voltam, míg a nagy öregek okításon vettek részt. Ez idő alatt belefutottam a világ talán leghülyébb ügyfelébe. A következő kérdéssel fordult hozzám: Megmiondaná, mennyi most a CHF-re vetített O/N BUBOR? Majd leestem a székről, aztán közöltem vele, hogy majd visszahívom. Aztán elmondtam neki egy kis röhögőgörcs után, hogy csak LIBOR-ral és EURIBOR-ral szolgálhatok ez ügyben, de azért a BUBOR-t is közöltem vele, meg hogy azt HUF-ra számoljuk. No, mindegy, még elolvastam munkaidőben a déli velőt, aztán éhenhalást hárítottam evéssel, végül eljött a munkaidő vége, elmentem a kopaszdába.
Ott aztán végighallgattam, ahogy egy nő kioktatja a fodrászt, hogy hogyan lehet kijátszani a bankokat, hogy legyen is hitel, meg a kamat se legyen nagy. No, itt aztán füleltem ezerrel, hátha megtok valamit a drága ügyfelek gondolkodásmódjáról, de végül annyire sikerült figyelnem, hogy egymásba hajolt a két asszonyság és úgy nyomták tovább a témát, tehát nem tudtam, meg, hogy hogyan játszik ki bennünket a jónép. Fél órás ottlét után irány az edzőterem, ahol is az alakformálás volt ismét porondon. Van ott egy csaj, aki a 80-as évek filmvilágából lépett ki szentem, akkor voltak olyan romantische filmek, melyekben a főhősnő aerobic-ra jár, és ott volt ez a lastex-nadrágra tornadressz, megspékelve csiricsáré blúzzal kombináció.
Ezt túlélve go home, megdöbbenve vettem észre, hogy kedves házunk óvodává változott, és immár nem csak az eddig tapasztalt pálmafás-csúszdás anyámkínja medence körül sikongatnak a kölkök, hanem szaporodott az állomány egy cápással is, ami kicsit komolyabban fest mint az előbb taglalt, így első körben a tesómmal valszeg a pálmafát vágjuk le tőből egy ollóval, utána jöhet a cápák szemének kiszúrása.
Megcsillanó reménnyel, hogy na végre! szőrtelenítési akcióba kezdtem fazonilag, amikor is anyám úgy rontott haza, hogy majdnem szívinfarktust kaptam. Hát igen épp nudista módban üzemeltem. Fürcsi, indulás, ja, de előtte hazafelé rájöttem, hogy kisbabákkal a legjobb szemezni. Tök sokáig állom a tekintetüket, és még csak el sem pirulok :)))
Szal elindultam, Darshant beszéltünk meg a többiekkel, de valamiért tök más irányba mentem, még szerencse, hogy T. rámtelefonált, hogy akkor legyen Kulti. Odamentem, rég nem látott ex-emmel, meg a legkedvesebb barátjával is találkoztam, ex-szel diplomatikusan elbeszélgettünk, szentem magunkban mind a ketten viccesnek találtuk.
Aztán irány a Darshan, ahol végre együtt lehettem imádott S. pajtással, én nem tom, lehet, hogy aszongyátok, hogy nincs fiú-lány barátság, hát szentem meg van. Bár tény, hogy szexista poénban sosincs hiány, ahogy most sem volt, de betudtuk annak, hogy másban viszont igencsak hiányunk van, persze kinek-kinek más okból. No, de ennyi kell, már ha még alkohollal is rásegítünk, akkor meg pláne. Aztán a hímneműek megéheztek, mert gondolom, 4 korsó sör azért már étvágyat csinál, irány az I'm lovin' it! Ismerték az akciókat, vagy nem tom, talán ott is nyár végi kiárusítás, sale, meg mittomén mi van, mindenesetre mindegyikőjük 2 sajtburgert vett.
Teli pocival mentünk karaokézni két tanítóbácsi társaságában. Desztinációnál egybefutás A-val, testvérével és becses férjével, majd be a helyre, ami eléggé pangott, és csak magyar számokat lehetett kérni, biztos mert a konferanszié nem tudott angolul, oké, oké, másnak kellett az agol cucc, mi meg nyomjuk az SzPSz-t, mi? Még jó, hogy nem tok énekelni....
Át Holdudvarba... Innen üzenem, hogy száradjon le a rongybatekert fasza annak az egyednek, aki a legszeretettebb barátnőm pénzét és mobilját magáévá tette. Remélem, az aranylövést vette meg belőle az a szemét!
Fél 4 körül hazavergődünk, fél 8-kor meg már menetkész voltam, hogy otthon ne érje szó a ház elejét, mentem haza takarítani. Nem tom miért, de a metro-n elfogott a bőgés, de tartottam magam. Vagyis tom, miből fakadt.. megláttam egy nagyon boldog párt, egy vak lányt, és egy látó fiút, meg körülöttük az a bizonyos fajta vibrálást. No, ez volt az ok. -amikor egyszerre sajnálsz valakit, hogy nem adathat meg neki, hogy lássa a kedvesét, és egyszerre irigyled is, mert így talán teljesebb életet él, mint te, talán ezáltal még jobban is szeret, vagy nem tom.
Otthon takarítás, anyám tengert csinált a fürdőszobából, mert elfelejtette a csövet a kádba vezetni, biztos elirigyelte a szomszédoktól a medencét. Aztán beszereztük a köv. hónapok gyanta-adagját hugival, megvitattuk, ki miért nem megy nyaralni, ebéd, aztán anyám kitalálta, hogy plázázhatnék. Eldzsanáztunk a mammutba ahol vett egy dettó ugyanolyan nadrágot, mint én tavaly. Kettőnk közt csak az a különbség, hogy míg én katonazöldet veszek, addig ő rózsaszínt. Épp halálomon voltam már a kialvatlanságtól, mikor végre kielégült e téren, és hazamászott. Én meg A-hoz, és itt írom ezt a szaros blogot, mert otthon el sem indul az internet, ha kapcsoatot akarok létesíteni, egyből befigyel "a program szabálytalan műveletet hajtott végre és le fog állni" c. window. Esküszöm, rosszabb, mint amikor Dr. Watson csinálja ugyanezt a melóhelyen :((
Álmos vok... fagyiba és Csillagkapuba fojtom bánatom.
Adiós :))
16:50
2004. július 8., csütörtök
Hu, hát itt vok, emberem javaslatára, s mert gondoltam, empirikus kutatást végzek, e témában mennyire leszek kitartó. Lényegében ez most önmagamnak készül, hogy tudjam mikor milyen passzban találtattam bolygócskánk nekem lekerített élettetén. Szal biztos uncsi, de szarok rá. Mai nap elég eseménytelen volt. Dolgoztam, mint minden normális, vagy kissé ketyós emberke széles e hazában. (Időeltolódások miatt nem utaltam a határon túlra, nem irredenta mivoltomból fakadóan) Szal munka után úgy döntöttem, teszek még egy elkeseredett kísérletet pacskervásárlásra. Tavaly a lábujjközös volt a dilim, most, hogy az már nem baszogatja a nagylábujjam, már ez se jó. Szal a merrel pacsker szűk, hiába, férfias női lábra nem lehet szart se kapni, vagy csak azt. Aztááááánnn vettem a bátorságot és bemásztam a csilli-villi hyper-super kissé széjjelcirkált, meg állítólag a falai is távolodnak egymástól no melyik centerbe is? szal az első bótba megvettem a pacskert, alul-felül, kívül-belül bőr, meg amit akarok, most már csak -tam, majd szólok, ha tönkremegy.
Aztán be egy rongyosboltba, felvettem egy cuki rucit, persze bokáig érőt, mert azért semmit a szemnek :)) meglepődtem magamon, rájöttem, hogy tök jó nő vok, legalábbis abban a ruciban... épp el vok magamtól ájulva, mikor rámordít egy kollegina, hogy csini. Csini, csak te ne lennél itt drága, gondolom, majd heves dialógba kezdek az eladónővel, "a hátamon eláll a ruha" tárgyban. Közli velem, hogy az azért van, mert a csípőm szélesebb mint a derekam. Szentem nagyon bután néztem, és aszontam: mint minden nőnek, úgy általában. No, persze nem esett le neki. Ki is fordultam onnan, szerencsére a bűbájgolyó kollegina is lelépett, mert ő meg a plázafagyizás sportágat gyakorolni tért be. Hízzon jó kövérre, így is szétreped rajta minden! :))
Hazamásztam, kínosan ügyelve és kondicionálva izzadtságcseppjeimet, hogy a megfelelő helyre csorogjanak, ahol még idegen szemek nem látják. No de a 7végén eljön az én időm, esni fog, és a jó öreg aguardiente kedvére elázhat. (hej, de jó vicc ez annak aki legalább ennek az egy spanyol szónak tudja a jelentését, de legalább vagyok oly figyelmes, hogy megmondjam, melyik szótárt kell lapozgatni....)
Itthon aztán jól bezabáltam, bűntudatom is van, mert most sportos életet élek, és ezek a kihágások a kemény munkát degradálják majdnem semmivé.
dopeman a rádióban..... tanítsuk meg beszélni... légyszi, légysziiiiii (vagy legalább artikulálni, könyörgöm)
álmos vok... el vok fáradva. lehet, hogy nem kéne 7-i 4szer tornáztatni magam? de kell, főleg, hogy holnap kapok delicsokit amit naon szeret a pocim :))
francba ez a blog így tényleg uncsi, s most gondolkodom, hogy teljes-e az életem. nem, nem az, de már közelít hozzá, csak hozza össze a pasim a lakást, hogy végre akkor legyünk együtt amikor szeretnénk.
dopeman-nek kék az aurája... jesszus így írják a nevét? hu, nem tom, majd írjátok meg.... nekem narancssárga, ezek szerint a régi generáció gyermeke vok, sehol egy lila folt az aurámban.
közeleg a 7vége, alszom, hogy még közelebb legyen, ha alszom gyorsabban telik az idő.
dopeman szakállvágót használ.
jó éjt!
francba, megcsípte egy szúnyog a seggem :(( (bal part)
22:28
|
|
én kicsi szörnyem